Bevezetés: A csípőprotézis műtétek egyik komoly szövődménye hosszú távon a proximális femurvég és a vápa felszívódása. Ilyenkor számos esetben csontbankból származó, devitalizált strukturális graftokat alkalmazunk és speciális implantátumokkal ismét protetizáljuk a beteget. A végső remélt cél, hogy a saját csont belenő a graftba, a graft mikroszkopikus szerkezetét irányító gerendákként használva. A graft beültetés sikerét klinikailag a graft hosszú távú mechanikai „helytállása” jelenti.
Vizsgálatunk célja a követésre alkalmas csontscintigráfiás módszerek (három fázisú, statikus csontscintigráfia, SPECT, SPECT/CT) kvantitatív értékelésének kidolgozása, a követésre legalkalmasabb módszer kiválasztása.
Betegek és módszer: Graft beültetésen átesett betegeket követtünk csontizotópos vizsgálatokkal a műtétet követően több időpontban (6, 12, 18 hónappal). A kvantitatív mérésre a következő módszereket használtuk: ROI (region of interest) analízis, referencia területhez viszonyított felvett aktivitási hányad.
Eredmények: Az alkalmazott módszerek közül az emelkedett aktivitás megítélésére a legérzékenyebbnek a csont SPECT vizsgálat bizonyult. A két ROI analízis módszere közül szignifikáns eltérést nem találtunk a követés során.
Következtetés: Nagyobb populáción végzett vizsgálatok alapján a csont SPECT módszerét javasoljuk az élettelen csontgraft viabilitásának megítéléséhez.