Ventriculosubgalealis shunt alkalmazása koraszülöttek posthemorrhagiás és postinfectiosus hydrocephalusának kezelésében

A hydrocephalus kezelésének legelterjedtebb módja a ventriculoperitonealis shunt implantáció. Bizonyos helyzetekben a módosult liquor összetétel átmeneti tehermentesítő beavatkozást tesz szükségessé, ennek egyik biztonságos módja a ventriculosubgalealis (VS) shunt behelyezés. Célkitűzésünk az volt, hogy megvizsgáljuk e műtéti eljárás kimenetelét, illetve meghatározzuk, mennyire befolyásolja azt a shunt behelyezését megelőző központi idegrendszeri infekció.
Módszerek: Munkánk során a DE Gyermekidegsebészeti Centrumban 2006-2010 között VS shuntöt kapott 102 koraszülött klinikai adatait dolgoztuk fel. 72 esetben az előzmény posthemorrhagiás, míg 30 esetben postinfectiosus hydrocephalus volt. Az adatok összehasonlításához az R statisztikai programot használtuk. Numerikus értékekre a t próbát, egyéb változók esetében a chi négyzet próbát alkalmaztuk.
Eredmények: Posthemorrhagiás hydrocephalust követően behelyezett shunt átlagos élettartama 87,9 nap, postinfectiosus hydrocephalus esetében 75,6 nap. Az infekció előfordulási gyakorisága az előző csoportban 8,33%, míg az utóbbiban 20%. Shunt elzáródás posthemorrhagiás hydrocephalus esetében 6,94%-ban míg postinfectiosus hydrocephalusnál 13,3%-ban fordult elő. Ventriculostomiát az első csoportban egy esetben (1.4%), míg postinfectiosus hydrocephalus esetén 7-szer végeztünk (23.3%).
Következtetés: A posthemorrhagiás hydrocephalusos koraszülöttek VS shunttel történő kezelése kapcsán az irodalmi adatoknak megfelelő, alacsony szövődményi rátát találtunk. A shunt élettartam kiemelkedően magasnak bizonyult. A shunt behelyezését megelőző infekció jelentősen megnövelte a későbbi shunt elzáródás (Odd ratio:2,1), szövődményes infekció (Odd ratio:2,8), ventriculoscopiás beavatkozás ( Odd ratio: 21,6) és ventriculoperitonealis shunt behelyezésének valószínűségét.