Streptomyces coelicolor septum-távolságainak vizsgálata különböző mikroszkópos módszerekkel

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2010/2011. tanév
Tagozat: 
Molekuláris biológia, Fejlődésbiológia, Genetika, Bioinformatika, Genomika
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Szalókiné Kovács Krisztina

Előadás adatai

Előadás címe: 
Streptomyces coelicolor septum-távolságainak vizsgálata különböző mikroszkópos módszerekkel
Összefoglaló: 

A Streptomycesek széleskörűen tanulmányozott, ismert genomú nemzetség, Gram-pozitív, fonalas, obligát aerob talajbaktériumok. Sok tulajdonságban, például genomjuk méretében, életciklusukban eltérnek a legtöbb baktériumtól, ezért régen a gombák közé sorolták őket. Nagyszámú biológiailag aktív, orvosi és gyógyszeripari szempontból fontos szekunder metabolitot termelnek, például antibiotikumokat, antihelmintikumokat, daganatellenes-, illetve antifungális szereket.

A S. coelicolor az eddigi legnagyobb genommal rendelkező baktérium, más prokarióták génkészletének a duplájával rendelkezik. Életciklusuk során a spóra csírázását követő vegetatív növekedési fázisban a sejtosztódásokat nem követi septumok képződése, elágazó (vegetatív) micéliumot képez, míg a reproduktív szakaszra a légmicélium-képzés jellemző. Ekkor a sejtekben záródik a harántfal, és egyszeres genetikai állományt tartalmazó spórák jönnek létre. A sporuláció közben bekövetkező morfológiai változásokat vizsgáltuk a különböző táptalajokon növesztett vad (M145) és mutáns (3D11) törzseken. Négyféle táptalajt használtunk: SMMS, SMMS 10% szacharózzal, R5, R5 kalcium nélkül. A leoltások időtartama 48 óra, illetve 7 nap volt. A tenyésztés, leoltás, és minta-előkészítés után fáziskontraszt-, atomerő-, és konfokális lézer-pásztázó mikroszkópos képeket készítettünk. A 3D11 törzs egy kalcium-kötő (kalmodulin-szerű) fehérje génjében mutáns, ezáltal lelassul a keresztfal-képződés, a baktérium lemarad a differenciálódásban, és antibiotikum-termelése is csökken. Vizsgálataink az idő-faktor, és különböző kémiai stresszhelyzetekre történő változásokra irányulnak.

Vizsgálataink során azt az eredményt kaptuk, hogy a befűződések nagysága az exponenciális növekedési szakasz végén még nem mutatott szignifikáns különbséget a vad és mutáns törzsek között. Ezzel szemben az egy hetes mintáknál már jelentősebb eltérést tapasztaltunk egymáshoz viszonyítva, bizonyítva a mutáció hatását a differenciációra. A táptalajok stressz-okozó hatása főként a mutáns baktériumban, méretbeli különbségként nyilvánul meg. Eredményeink által feltételezhető a kalcium-kötő fehérje szerepe a differenciálódás késői, stacioner, spóraképző folyamatában.

1. témavezető adatai
Név: 
Jenei Attila
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
DE-OEC Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet
2. témavezető adatai
Név: 
Penyige András
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
DE-OEC Humángenetikai Tanszék
Díj: 
különdíj

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program